Egyetlen választásnak a lehetősége hiányzik, hogy magad lehess. Ez a szabadság. A kötetlenség pedagógiája nem azt súgja, hogy azt csinálsz, amit csak akarsz. Segít, hogy iránytűd vonzásába érj, és azután annak irányába enged. A szabadság pedagógiája nem görcsös, mert nem sürget, nem reguláz, mert tudja, hibáznod is kell, s nem akarja, hogy más légy, mint aki legbelül vagy, mert nem lehetsz más. Innentől közös a cél.
Még szeptemberben elmegyek Londonba, egy nemzetközi konferenciára, ahová hívtak, hogy beszámoljak a módszereink sikeréről. Mint magyar vizuális nevelési módszerről. Aztán feladom. Maradunk (talán), mint ahogy korábban írtam, egy lábjegyzet a szakirodalomban. Mint az integrációt a művészeti neveléssel sikeresen ötvöző művészeti iskola.
Bevégeztetett.
L. Ritók Nóra kimondja, amit gondol és érez, mert nem tudja magában tartani. És ez nemcsak a blogjában jellemzi: beszélgetéseken, konferenciákon úgy szintén. Zavarja a csúsztatás, az, hogy mindenki csak sikerekről beszél, mert ő egészen mást tapasztal.
Valódi Élmény – táborozás Salgóbányán
A Való világ hírhedt antipéldakép celebjei tábort vezetnek az egykori KISZ-táborban. Elfogadható áron kínálnak aktívan eltölthető két hetet nyaraló gyerekeknek. Nem rontják meg őket, kalandokkal és élményekkel, fejlesztő programokkal segítik szabadidejük eltöltését.
Hosszú szenvedés után augusztus 12-én 73 éves korában meghalt Bálványos Huba grafikusművész, művészetpedagógus, a Budapesti Tanítóképző Főiskola (majd ELTE TÓK) egyetemi tanára, a Vizuális Nevelési Tanszék egykori vezetője, sokáig a Felsőoktatási Vizuális Nevelési Kollégium elnöke. Életmű-kiállítása augusztus végéig látogatható Zebegényben, a Szőnyi István Emlékmúzeumban.
Ezeket a feladatokat nap mint nap automatikusan kell végeznünk: egy újságcikk elolvasásakor vagy egy tankönyv feldolgozásakor. Azaz az önálló tanuláshoz elengedhetetlen ezt tudnunk. A szövegértés-fejlesztés ilyen felfogásának a „magyaros” tárgyaktól való idegenségét jól mutatja, hogy amikor a diákokkal grafikonokat értelmeztettem egy órán, azt kaptam válaszul, hogy „Ne már, tanárnő, ez tiszta matek!”
Hosszú, küzdelmes életút után – közel álltunk 90. születésnapjához – megpihent Bakonyi Pál, a XX. század második felének fontos személyisége.
Mihály Gábor és Szathmári Edit könyvéről
„Ez a könyv reményeink szerint alapot ad a táboroztatóknak, tanároknak, gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, érdeklődőknek, szülőknek a táborozás mint élethelyzet közös értelmezéséhez. Segítséget nyújt az elindulásban, tájékozódásban a gyermektáboroztatás területén. Reméljük, hozzájárulunk ahhoz, hogy újra felélesszük azt a gyermektábor-kultúrát, ami a cserkészet óta az úttörőkön át jelen volt a felnövekvő ifjúság életében, es ami sajnos az elmúlt két évtizedben háttérbe szorult, talán eltűnőfélben is van.”
S ennek az olvasztótégelynek gyújtópontjában áll a Tanoda, ez az iskola és nem-iskola határán, közművelődés és oktatás határán, gyerekkori szocializáció és felnőttkori tanulás határán, állami segítség és civil kurázsi határán kigondolt, létrehozott intézmény.
Egészen elképesztő látvány, ahogy a gyerekek figyelnek és koncentrálnak amellett, hogy élvezettel, érdeklődve és hozzáértően rajzolnak. Azt tehát látjuk, hogy képesek koncentrált munkát folytatni, együttműködni, de azt nem látjuk, hogy honnan jutottak el idáig. L. Ritók Nóra el is mondja, hogy jó lett volna, ha már az elején ott van a stáb, és be tudja mutatni az egész folyamatot, mert nagyon messziről indultak.