Új írások

L. Ritók Nóra: Gondolatok a törvénytervezetről

Biztosan van, akinek jó. Hiszen, aki a kereteket megadta, az is azért írta ilyenné a törvényt, mert neki így jó. Kérdés, hogy azzal mi lesz, akinek ez így nem jó? És képes lesz másként is jól csinálni majd? „Akinek nem tetszik, arra nézve is kötelező!” – hangzott a sommás válasz, amikor valamelyik fórumon erre rákérdeztek. Igen, a törvény kötelezőségét nem is vitatja senki. De talán egy modern demokráciában elvárhatók a tágabb keretek. Amibe jobban betagozódhat ez a sokféle gyerek, iskolatípus, módszertan.

Simon Mária köszöntője Janusz Korczak Hogyan szeressük a gyermeket? c. könyvének bemutatóján

Elhangzott 2011. október 25-én Budapesten a Lengyel Kultúra Házában.

Olyan politikai és szociális korban élünk, amelyben a gyerekek helyzete nem javult az előző korszakokhoz képest. Az erőszak, a szociális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a család intézményének instabilitása, intézményes oktatási elképzelések, ezek mind tényezői annak, hogy a gyerekek helyzete romlott. Így a gyermeki jogok sem érvényesülnek. Janusz Korczak nélkülözhetetlen. Eszközöket ad, támaszt nyújt, meggyőződéseket, elveket erősít. Erőt ad.

Széger Katalin: Ki mit ér (el)?

Avagy demokráciamenedzsment oktatási terepen

Akkreditált pedagógus-továbbképzést nyújtó szervezetként részletes, az állam által előírt adat-nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerrel rendelkezünk. Programunk törvényes keretek között zajlik, adataink nyilvánosak, az előírt minőségbiztosítást elvégezzük: jegyzőkönyvet vezetünk, és a képzések zárultával visszajelző lapokon kérjük a részvevőket, hogy értékeljék munkánkat. E papírokon temérdek pozitív visszajelzést kapunk. Ezek szerint programunk sikeres. Vajon így van-e?

Hátrányos helyzet és innováció I. A kulcs a pedagógus

Kovácsné Nagy Emesével, a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola igazgatójával Knausz Imre beszélgetett

Ha a pedagógus szakmailag jól képzett, munkáját magas szinten értő, könnyedén tanító, akkor ez a gyerekek viselkedésében, teljesítményében mérhető. Észrevehető eredmény lesz, hogy a gyerek nem fog késni, hiányozni, sőt jobban fog tanulni. Megnyerni egy tantestületet, ezt nevezem sikernek. Nekem az az első. Lehetne azt is mondani, hogy a gyerekek jók, meg jó a tanulmányi eredményük, de az jön magától. A pedagógus a kulcsfigura ebben. Majdnem hogy azt kell mondjam, hogy egy pedagógusközösségnek az átszocializálása számomra a siker. 

Keresztúri József: Miska bácsi

Személyes emlékezés Bácskai Mihályra (1929–2011)

Azt lehetett tőle megtanulni, hogy minden problémánkra a megoldás bennünk található, s hogy a problémák természetes részei életünknek. Azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ettől leszünk valakik. Mert valakikké kell lennünk. Ez a gondolkodásmód akkortájt – és mindenkor – csak különleges egyéniségek mindennapi munkájában volt a pedagógiai működés jellemzője, mert nem megy kaptafára, módszertani sokszínűség, kreatív agy, hatalmas türelem és mindenekelőtt mérhetetlen szeretet kell hozzá.

Fóti Péter: „A demokrácia nem magától értetődő, de nagyon erős”

Leonard Turton summerhilli tanár portréja I. rész

Amikor azután a tanárok más osztályokban is elkezdték a gyűléseket, nem értették, hogy miért működnek ezek ilyen jól. Erre azt mondtam, hogy ezek a dolgok nagyon természetesek. A dolog vége az lett a második év végére, hogy ilyen tanácskozások működtek mind a hét osztályban, ahol összesen kb. 200 gyerek volt. Ennek nyomán azután az egész iskola kultúrája megváltozott. 

Bodóczky István: Kortárs művészet vagy populáris kultúra?

A kortárs képzőművészeti alkotások kvalitását a jelenünk problémáihoz való kapcsolódás, a problémafelvetés, a megfogalmazás árnyaltsága, mélysége határozza meg. A felkavaró, gondolkodást igénylő kortárs művek viszont nálunk többnyire nem népszerűek, különösen, ha a már elfogadott esztétikai sztenderdekhez sem igazodnak. A pedagógia ezen a téren sokat segíthetne. Az elmúlt évben tanúja voltam annak, hogy másodéves gimnazisták milyen lelkesen fogadtak olyan kortárs alkotásokat, amelyek a Műcsarnok rendszerváltáshoz kapcsolódó kiállításán szerepeltek.

Méhes Vera: A pedagógus

Kevés az olyan ember, aki napjainkban a beszélgetés kultúrájával rendelkezik. Tudni kell valamilyen nagyon egyszerű megállapítással a beszélgetést elindítani és aztán hagyni, hogy a másik meséljen. Ugyanakkor a beszélgetőtársak joggal elvárhatják, hogy mi is meséljünk időnként valami érdekeset. Ezek mértékének és egyensúlyának megtalálása a jó beszélgetés titka.

Gécziné Laskai Judit: „A néphagyomány ébren van”, avagy élménybeszámoló egy nyári táborról

A szekrényében katonás rendben sorakozó rakott szoknyákról és a színben hozzávaló maga hímezte kendők mindegyikéről mesélt. „Jobb a szemem, mint új korában” – mondta, majd előkerültek Édesanyja szeretett emlékei és a saját menyasszonyi fejdísze is. A kislányok azonnal felpróbálták, miközben tátott szájjal hallgatták a menyasszonyi ruha történetének és a készülődés rituáléjának egykori emlékeit.

Matolcsi Zsuzsa: Kinek a dolga a társadalmi érzékenységre nevelés?

Egy pedagógus személyes válaszai

Amit választottak, azt meg kell szervezni, elő kell készíteni. Megkeresni például a legközelebbi idősek otthonát, beszélni ott az illetékessel, elmondani neki, hogy miért jönnénk, és megtudni tőlük, hogy ők mikor és milyen típusú találkozásnak örülnének. Nem mehetünk rögtön tanítás után, mert akkor pihenő idő van az időseknek, és szombaton se jó 11 órára menni, mert délben már ebédhez készülnek. Ám ha mindent jól megszervezek, akkor nagyon izgalmas beszélgetések, műsorok, élő történelemórák születnek ezekből a találkozásokból.

Oldalak