Új írások

Avagy demokráciamenedzsment oktatási terepen

Akkreditált pedagógus-továbbképzést nyújtó szervezetként részletes, az állam által előírt adat-nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerrel rendelkezünk. Programunk törvényes keretek között zajlik, adataink nyilvánosak, az előírt minőségbiztosítást elvégezzük: jegyzőkönyvet vezetünk, és a képzések zárultával visszajelző lapokon kérjük a részvevőket, hogy értékeljék munkánkat. E papírokon temérdek pozitív visszajelzést kapunk. Ezek szerint programunk sikeres. Vajon így van-e?

Személyes emlékezés Bácskai Mihályra (1929–2011)

Azt lehetett tőle megtanulni, hogy minden problémánkra a megoldás bennünk található, s hogy a problémák természetes részei életünknek. Azért vannak, hogy megoldjuk őket. Ettől leszünk valakik. Mert valakikké kell lennünk. Ez a gondolkodásmód akkortájt – és mindenkor – csak különleges egyéniségek mindennapi munkájában volt a pedagógiai működés jellemzője, mert nem megy kaptafára, módszertani sokszínűség, kreatív agy, hatalmas türelem és mindenekelőtt mérhetetlen szeretet kell hozzá.

A kortárs képzőművészeti alkotások kvalitását a jelenünk problémáihoz való kapcsolódás, a problémafelvetés, a megfogalmazás árnyaltsága, mélysége határozza meg. A felkavaró, gondolkodást igénylő kortárs művek viszont nálunk többnyire nem népszerűek, különösen, ha a már elfogadott esztétikai sztenderdekhez sem igazodnak. A pedagógia ezen a téren sokat segíthetne. Az elmúlt évben tanúja voltam annak, hogy másodéves gimnazisták milyen lelkesen fogadtak olyan kortárs alkotásokat, amelyek a Műcsarnok rendszerváltáshoz kapcsolódó kiállításán szerepeltek.

A szekrényében katonás rendben sorakozó rakott szoknyákról és a színben hozzávaló maga hímezte kendők mindegyikéről mesélt. „Jobb a szemem, mint új korában” – mondta, majd előkerültek Édesanyja szeretett emlékei és a saját menyasszonyi fejdísze is. A kislányok azonnal felpróbálták, miközben tátott szájjal hallgatták a menyasszonyi ruha történetének és a készülődés rituáléjának egykori emlékeit.