Eldologiasodás, előítélet, elveszettség az iskolában. Knausz Imre írása
Elhangzott 2016. április 21-én a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán az „Et misericordia motus est” – Az irgalmasság és az igazságosság a keresztény nevelésben c. konferencián.
Roma értelmiségiként, Németh Tibor kötetét olvasva, sokszor éreztem azt, hogy a kanadai indiánok sorsa megegyezik az én szűkebb közösségem történetével.
Annyira fontos lenne az a pozíció, amit megkaptak, hogy azért mindent meg kell tenni? Az nem igaz, hogy ők nem látják, nem érzik a gondokat, amiket a kollégáik jeleznek nekik!
…oly üresen várnak…” József Attila-sorok és más hipertextek. Trencsényi László írása
Amiről írni-emlékezni készülök, az viszont az én személyes történelmem. Nemsokára leszek hetven éves, az emlékezés középpontjába került „hetvenes években” rövidnadrágos ifjúból felnőtté érő férfi lettem.
Hogyan viszonyuljon a történelemtanítás a „felszabadulás vagy megszállás” vitához? Kojanitz László írása
Szerintem nem azzal teszünk eleget a halottainkkal szembeni kötelességnek, ha megnyerhetetlen emlékezetvitákat vívunk, és ezeket adjuk át a következő nemzedéknek.
A személyes beszélgetés során arra szeretnénk őket rávezetni, hogy meg tudják fogalmazni, miért járnak a tanodába, mit szeretnének a tanoda segítségével megvalósítani, hogyan tudják azt elérni.
…avagy hogyan értsük „jól” a makarenkói pofont. Nemeh Diana írása
A gyerekek vele tartottak, nem elvártak csupán. A szebb ruha, az elég étel, a ló, a műhely, a disznók, mind közös álomként fogalmazódtak meg, s együttes erővel valósultak meg.